Mindennapi félelmeink

Depresszió, félelmek, szorongás, lehangoltság, testi-lelki fáradtság, kiégés…. Elképesztő, de ma már 10 emberből 9 sajnos érintett valamilyen formában és mértékben. Hogyan vegyük észre magunkon és társainkon? Hol van az a határ, amikor már orvoshoz, pszichológushoz, terapeutához érdemes fordulnunk? Mit tehetünk mi saját magunkért? Ha ezt olvasod, akkor talán Benned is felmerült ezen kérdések valamelyike. Nagyon helyesen. Rendkívül fontos az értékes információ, hogy minél inkább tudatában legyünk saját helyzetünknek. -Tisztában vagyok én! -mondhatná ezt bárki, de ne álljunk meg itt! Nem kezelhetjük ezt a témát sem könnyelműen, sem felületesen, ugyanis konkrétan a bőrünk (testi-lelki egészségünk) mehet és megy is rá. Nézzünk néhány figyelmeztető jelet: DEPRESSZIÓ
Ugyanaz a tevékenység, amit korábban rugalmasan megoldottam, mostanában sokkal több időt vesz igénybe, sokkal több erőfeszítésembe telik. Mi a baj velem? Mostanában egyre fáradékonyabb vagyok, akkor is, ha sikerül kialudnom magam. Nehezebben tartok rendet magam körül, pedig szeretem, ha szép rendezettek a dolgaim, de olyan, mintha visszafelé haladnék vele és egyre nehezebben szánom rá magam arra, hogy belekezdjek. Időnként kifejezetten nehezemre esik ruhát választani, felkészülni, amikor emberek közé megyek. Legszívesebben felkapnám a legkényelmesebb pólóm és nadrágom, csak haladjunk és nagyon fusztrál, ha a családom, környezetem piszkál miatta, nem éri be ennyivel. Kiöltöznék én, de nincs rá időm, vagy nehezemre esik keresgélni, választgatni, összehangolni és egyébként is már a legtöbbje nem is jó rám. stb
Nem lusta vagy, hanem a depresszió kóstolgat. Mértékétől függően, de mindenképp keress segítséget! Legnagyobb barátod a mozgás lesz. Ha erőt tudsz magadon venni és neki állsz bármit mozogni, sportolni, táncolni, hamarosan jobban fogod érezni magad. Emellett nagyon jót tesz, ha kibeszéled egy szimpatikus terapeutának, aki lépésről-lépésre segít Neked feltárni saját kapaszkodóidat és hatékony segítséget tud Neked nyújtani. De ha öngyilkossági gondolataid vannak, tudd, hogy a halál semmiképp nem megoldás!!!! Sem Neked, sem a környezetednek!!!! Mindenképpen menj el a háziorvosodhoz, aki valószínűleg pszichiáterhez vagy pszichológushoz fog irányítani. Ez nem szégyen, sőt! Nagyon is felelősségteljes dolog megfigyelni magamon a negatív változásokat és nem ülni és sajnálni magam vagy épp legyinteni, hanem igenis utána járni, megoldást keresni és segítséget kérni!!!! Azt persze tudnod kell, hogy a segítség az csak segítség, Neked magadnak kell felelősséget vállalni a tetteidért, az életedért, szeretteidért!    

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..