Miért pont stressz terápia?

Erre könnyű a válasz. A világ olyan sebességre kapcsolt, hogy az az ember, aki nem tanul meg -alkalmazkodva az irdatlan nyomáshoz- egy kicsit lecsendesedni, megfigyelni saját magát és a bejövő információkat ezek alapján szelektálni, irányítani, az, kérem szépen elvész. Elnézést a brutális kifejezésért, de nincs mit szépíteni a dolgokon. Kemény hipnózis alatt állunk, több szinten és több irányból. Harc folyik a legjobb helyekért térben és időben a média minden fajtájában, mert annak a szava dönt, akiét meghalljuk.  Namármost. Ha ennyire fontos a figyelmünk a cégbirodalmaknak, miért ne lehetne fontos nekünk, saját magunknak is?! Szerencsére nem kell messzire mennünk. Tudatunk velünk van, és nem vagyunk segítség nélkül sem. Talán néhányunknak még élnek a nagyszülei dédszülei. Itt az ideje, hogy a térdük elé üljünk, mint a gyermekek és meghallgassuk történeteiket, szokásrendszereiket, megfigyeléseiket. Talán szerencsénk lehet és elcsípünk pár érintetlen tudásmorzsát a régi bölcsességekből. Ha nincs öreg bölcs akitől kérdezzünk, akkor se essünk kétségbe, hiszen a legeslegnagyobb segítség mégiscsak rendelkezésünkre áll és ez mi magunk vagyunk. Mi magunk, sallang és vádaskodás nélkül. Nem is kell mást tennünk, minthogy megállunk egy percre és minősítés nélkül szét nézünk magunkban és magunk körül. Nem kezdünk el okolni senkit, csak -mintha filmet néznénk- körbetekintünk. Tessék! Ez vagyok én. Ezt tettem, ezt értem el eddigi életemben. Aztán -még mindig hűvös nyugalommal- megkérdezzünk magunktól és meg is válaszoljuk, mik azok a dolgok, érzések, amelyeket szeretnénk, ha ezek után már másmilyenek vagy másképp lennének. Ha pedig ez is megvan, munkához is láthatunk. Szeretettel, türelemmel, alázattal. Ez az élet és ezek az élet dolgai.
Mindez csak mese lenne habbal? Nem tudom.  Gyere és járjunk utána együtt!  

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..